Mosómacik a nagyvárosban

Egy délután Rozi, Robi és Ricsi, a három mosómacikölyök aggodalmasan tolongott édesanyja betegágya körül, aki náthásan, lázasan feküdt a dunyha alatt.

-              Mondd, mami, miben segíthetünk? - tüsténkedetek a testvérek.

-              Be kellene vásárolnotok, gyerekek. Felírom egy cédulára, mire van szükségünk.

Adok pénzt a buszra is, ami bevisz benneteket a városba. Vigyázzatok magatokra és igyekezzetek haza! – kötötte a lelkükre anyukájuk.

A három mosómaci izgatottan vágott neki a kalandot ígérő útnak. A városba érve ügyesen bevásároltak, aztán engedélyeztek maguknak egy kis sétát a kirakatok előtt.

Az egyik illatszerboltnál Rozi megtorpant.

-              Fiúk! Nézzétek csak! – kiáltotta lelkesen. – Ott van az a fésülködő készlet, ami annyira megtetszett a maminak, amikor a városban jártunk.

A gyönyörűen festett, aranyszélű fésű, tükör és hajkefe ott illegette magát a kirakat kellős közepén.

-              Ki-á-ru-sí-tás – olvasta ki Ricsi a sarokban álló tábla szövegét.

-              Hiszen akkor most minden sokkal olcsóbb!

A három testvér egymásra nézett, és máris készen állt a tervük.

-              Hazafelé nem szállunk fel a buszra, így a megmaradt pénzen megvehetjük maminak az ajándékot.

Pár perc múlva sugárzó arccal léptek ki a boltból. Rozi magához szorította a szépen feldíszített csomagocskát.

A visszaút elején lelkesen fecsegtek az ajándékról. Egy idő után azonban kezdett nagyon-nagyon hosszúnak tűnni az út. Lihegve megálltak egy kis pihenőre.

-              Milyen messze vagyunk még? – nyöszöröget Robi, aki a legnehezebb tasakot cipelte.

-              Fél úton járhatunk – válaszolta Ricsi. – Sietnünk kell!

Miközben tovább bandukoltak, rohamosan sötétedett. Hirtelen fénylő villám és fülsiketítő mennydörgés hasított a levegőbe. A következő pillanatban zuhogni kezdett az eső, mintha dézsából öntötték volna.

-              Most mi lesz velünk? – pityeredett el Rozi.

Válaszra azonban már nem jutott idő, ugyanis egy nagy, sárga autó fékezett mellettük. A kormánynál legnagyobb megdöbbenésükre Rézi néni,  a nagynénjük ült.

-              Befelé, lurkók! – parancsolta őket tető alá. – Hát ti mit kerestek ilyenkor errefelé?

-              Úgy gondoltuk, hogy gyalog megyünk haza a városból. De az út sokkal hosszabb, mint gondoltuk. Anyu már biztosan izgul miattunk.

Rézi néni beletaposott a gázba, és a kis csapat hamarosan betoppant a mosómaci-lakba.

-              Csakhogy végre megérkeztetek! – kiáltott fel megkönnyebbülten anyukájuk.

-              Ne haragudj, mami, hogy ilyen sokáig kimaradtunk – mentegetőztek a testvérek -, de nem maradt pénzünk a buszra.

További magyarázkodás helyett Rozi átnyújtotta az ajándékot. Édesanyjuknak elállt szeme-szája, amikor kibontotta a díszes dobozt

-              Ó, de gyönyörű! Éppen ilyenről álmodtam – sóhajtotta, és cuppanós puszit nyomott három kedves kölykének pofijára.

-              És képzeljétek! Máris sokkal jobban érzem magam.

-               

Mary Packard meséje.

V é g e